

Alig múlt 4 éves, amikor már rendszeresen járt edzésekre, az Olasz Focisulihoz. Aztán jött a Loki Focisuli, majd a DVSC korosztályos csapatai. Ezt követően a fiókcsapatban, az NB III-as Létavértesben rúgta a bőrt. Innen került 2010 júniusában a második csapathoz, a DVSC-DEAC-hoz. Az NB II-ben kezdetben nem sok lehetőséget kapott, ám a szezon második fele olyan jól sikerült, hogy egyszer csak az első keretben találta magát. A ballábas játékos a középpálya és a védelem bal szélén is bevethető. Úgy gondolja, hogy a karrier szempontjából nagyon sok múlik a hozzáálláson, a lehetőségeken és a szerencsén is. Sokat köszönhet a szüleinek, akik helyette is gondolkodva, tudatosan építették a pályáját, mindenben támogatták és biztattak az évek során. Őszintén elárulta, hogy szerencséje is volt, mert száz fiatalból jó, ha egy odakerülhet az első csapathoz. Régi csapattársai közül sokan azóta abba is hagyták, de ő kitartott.Tősgyökeres debreceni, és Raul mellett Dzsudzsák Balázs a példaképe. Naná, hogy mindketten ballábas gólvágók.